Kasza Béla: Maradj meg, Sugovica
Megpillantalak, nézd, hogy mosolyog a szám,
bámullak, csodállak, kedves Sugovicám.
Gyönyörű vagy, enyém is, talán azt se bánom,
hogy ordasul les rám, fenyeget halálom.
Minden nap köszöntesz, ahogy én is téged,
megmarad így szívemben a gyermeki lényeg.
Ha ez máshogy lenne, sínylené világom,
hangtalanul fájnék, halott madár az ágon.
Az lennék, nem egyéb, de hát más a képlet,
szürke, de dal vagyok s odavagyok érted.
Szerintem szeretlek, és ezt te is tudod.
Maradj meg akkor is, ha én elpusztulok.
