Kasza Béla: Még nem késő
A halál árnyékából csodálkozva nézem,
hogy ragyognak szép szívek, szerelmek, fények!
Gyermekek, tiszta szemek, ártatlan erdők,
szél ölelte ösvényeken vidáman tekergők.
Bölcsességek, lázadások, tanítások, csendek,
évtizedek, évek, napok, pillanatok, percek.
Csillagfények vesztét lesem hajnalodó égen,
jó, hogy akad még örömöm, mosolyom, reményem.
Mindez lüktet, szívdobogtat gyönyörű dallamot.
Nyúljatok hát két kezemért most, amíg itt vagyok!
