Kasza Béla: Megjöttek a fecskék
Álmodó délelőtt, szelíden andalít,
békémbe hirtelen fecskeöröm hasít.
Négy füsti ficsergő mámorkedve bomol,
mostantól vidám lesz az is, ami komor.
Meghat e forgatag, olyan boldoggá tesz,
részegség ölel át, százszor jobb, mint a szesz.
Már velük lélegzem és madaras énem
terhes-bús vállaimra szárnyakat képzel.
A fecskék boldogok, fészkeikre szállnak,
szívükben súlya van otthonnak, hazának.
Példás ez a hűség, ez a ragaszkodás,
nem tud tenni ez ellen idegen hatás.
Suhannak, ficsegnek, beröpülnek mindent,
magukkal ragadnak, szélnek adom ingem.
Cikázunk odafönt, befestjük az eget,
tavasznak, vágynak, szívnek jóvátétel ez.
