Kasza Béla: Megváltó hajnal
Nem szerette a szenvedést.
Unta már,
mint reggeli járókelő
az őszi ködöket.
És az októberi hajnal
És az októberi hajnal
engedett anyám óhajának.
Két dobbanás között
elvette fénytelen életét.
Szemét én fogtam le
órákkal később,
árván maradt
gyermeki kezemmel.
