Kasza Béla: Most még piros a ritmus
Gyermeki szívem valaha arra vágyott,
mégsem tettem szebbé s jobbá a világot.
Volt forró telem és volt didergős nyaram,
csupa csönd maradtam, elveszett a szavam.
Költőnél ez hátrány, de innen szép nyerni,
nem ismer a világ, nem tud rólam semmit.
Szeretnek vagy mégsem, bárki megbánt, lever,
ereimben vért még piros ritmus kever.
S amíg rendben van ez utóbbi szép csoda,
végsőkig maradok lelkem szűk otthona.
Aztán leroskadok földgöröngyre, rögre.
Táltos lelkem immár szabad lesz örökre.
