Kasza Béla: Nem csupán salak
Szomorú vagy, én még szomorúbb,
mégsem készítek koszorút,
hanem rohanok és felvidítalak.
Bizony az ember nem sár és salak,
merthogy megvérzi mások bánat-könnye,
megnyugvásba vinné őt máris, majd örömbe.
Álmodni is képes mások áldott álmát,
beleszeret, hozzáteszi saját vágyát,
szédül, száguld, kijön édes könnye;
szomjazza és issza embersége borát,
hogy tettekbe öltöztesse, szavakba öntse
fehérségét, szürkeségét, bíborát.
