Kasza Béla: Önmagamról
Buja vagyok, mint fonnyadt levél,
fehér, mint korom ragyogása,
fényes, mint koldus palotája,
s forgatott, mint unalmas regény.
Erős, mint elfelejtett remény,
kemény, mint sóhaj kopogása,
vidám, mint halott koponyája,
s valóságos, mint képzelt erény.
