Kasza Béla: Reggel havas eső esett
Reggel havas eső esett.
Úgy éltem meg az esetet,
hogy kimentem a sáros kertbe,
ahol fonnyadt levelek hevertek,
már egy sem volt a szeles, őszi kerge;
itt-ott lábon álltak még a gazok,
karókhoz kötözve néma paradicsomok
áztak, egytől-egyig árva.
A tavaszra felkészítve, a tavaszra várva,
azaz a földbe már eldugdosva,
csak a szintén szótlan hagymák voltak.
E csendes harmóniát látva arra gondoltam,
valahol most is élnek még a holtak,
hisz az élet olyannnyira jó és szép,
hogy belőle sohasem lehet elég.
