Kasza Béla: Rimacári Cankica
Horganyzott nagy vödör,
színültig van vízzel,
kicsi vagyok s magam,
eltökélt, szép szívvel.
Megmerítem mackóm,
bekrepál a sípja,
a kiloccsant vizet
lábtörlőnk beissza.
Tönkrement a medve,
mégsem lett büntetés,
játékmackót mostam,
én, kétéves legény.
Ahogy hideg télen
vágyom nyári napra,
úgy vágyom utánad,
Rimacári Canka.
