Kasza Béla: Szárazság idején
Hűvös, friss esőre vágyom,
súlyos zivatarra,
elapadt szelíd patakom,
szárad sáros partja.
Ájuldoz a nehéz hőség,
nem bírja melegét,
csőrök csöndje bujdosó lesz
árnyékos jegenyén.
Szélütötte, kába a szél,
tűzforrón fújdogál,
alig-alig győzi szusszal,
időnként meg-megáll.
Fehérré lesz a kéklő ég,
a napfény megvakul,
hátamon ül a széles nyár
fáradtan, szótlanul.
Felhőt kérek bús fejemre,
világ orcájára,
nyíljon hűvös zuhanyként ki
csók-csapadék szája.
Ég dörögjön, eső hulljon,
villámtól se félek,
kókadtukból ébredjenek
a legszebb remények.
