Kasza Béla: Talán nem is velem történt
Az éjszaka magában dünnyögött,
egykedvűen morgott,
a hajnal igencsak messze volt még.
A csillagtalan égről lelógott,
földig ért, néha nyögött,
harmatgyengén köhögött
és unatkozott a sötétség.
Fehér ingemen nem látszott,
bár akadt rajta egy halovány, álmos folt.
A szél a hajammal babrált, játszott,
repült velem egy érzés, lehet, mámor volt.
Aztán hirtelen hideg lett, szinte minden,
csak a koporsóm melegített,
és foltját hátrahagyva elhagyott az ingem.
A közelben madár, egér vagy faág vinnyogott,
de ez az egész mégsem hagyott bennem mély nyomot.
