Kasza Béla: Tarisznyámon lepkesereg
Nem volt dúvad az álmodó tájban,
ördög, rossz szándékú ember;
kitárt karokkal táncomat jártam
szívemben a végtelennel.
Lepkék virágoztak, voltak százan,
ragyogtak, virultak tarisznyámon;
kék volt az ég, sehol semmi bánat,
fecskék jókedve villant, cikázott.
