Kasza Béla: Társam a magány
Sosem bántott még a magány,
megértő, igazi jó barát.
Mindig vele a remény is,
csodahívő, ahogy én is.
Értékrendünk harmonizál,
nem kell buli, vér, zajos bál.
Nem kell semmi, ami talmi,
semmiségekért meghalni.
Természetről, ha énekel,
megnyugvást és békét lehel.
Erdő mélyén csendet dalol,
mosolyra nyílik mindenhol.
Kioktatással fel nem négyel,
mert egyszerű vagyok, nem szégyell;
szíve vágya szelíd öröm,
hogy velem van, megköszönöm.
