Kasza Béla: Tavaszokkal számolok
Vérszegény, szürke, télvégi eső,
indiszponált, üres,
elmúlott minden álma.
Kipattan szeme a tavasznak,
felébred, észhez tér
és feltámadt jókedvét
az égre kottázza.
S hogy ennek az örömnek
megmaradjon láza,
gyógyulás-hitem nagy tervet sző:
e megőrzendő csodát
még sok-sok vidám évre
királlyá koronázza.
