Kasza Béla: Újabban nem írok
Újabban nem írok, már anélkül élek…
Nem hagytak el végleg most még a remények,
bár oly sok a bánat, kínál sok tévutat.
Eltéved köztük a vergődő öntudat.
Nem vetem papírra, amiket érzek,
alkonyom fájdalom, lélekben is vérzek.
Árnyékhad kerít be, már szemem se fénylik,
nagybeteg a világ, aggaszt ez a tény is.
Sajnálom az időt, a rengeteg percet,
ezek árán szültem a kétezer verset.
Illúziórombolók, tőlük lettem árva,
madarak siratnak hetedhét határban.
Mindaz, ami minden, mindaz, ami semmi,
ha átélem enyém, tudom is szeretni.
Ezt érzem akkor, ha szabad álom ölel.
Húszévnyi szép öröm, számolatlan halál
vagy az Egy Isten jön el.
