Kasza Béla: Utolsó tánc
Nem vagyok délceg királyfi,
nem vagyok már áldott, alma arcú angyal,
de hadilábon állok megalkuvással, hamis szavakkal.
Háborút viselek a zorduló világgal,
télbe akar taposni keblemen a nyárral.
Sérti, ami béke, sérti, ami szellem,
esőt követő áhítat, csillogás szemekben,
madárdalban a szabadság s minden tiszta jellem.
Gyertya vagyok, csonkig égek,
felhő leszek lassú égen
vagy én magam leszek az ég,
de egy vágyam még akkor is él:
Valahol a nagyvilágban, valamikor hajnaltájban,
én, a kóbor, szelíd árva, szél szaggatta lombcsizmában
táncolok egy sérült álmú, nyírfaruhás gyenge lánnyal.
