Kasza Béla: Varjúének
Rohan a világ, úgy rohan,
mi is rohanunk, oly sokan.
Meg nem áll a mókuskerék,
jaj, a mókus, jaj, a remény!
Nincs már forrás, nincsen erdő,
halálraítélt a tekergő,
rongyrázás van s rideg beton,
hamis csókok ajkaidon.
Kalitkába zárnak minket,
gépek zúzzák szét eszménket,
nem lehetek, aki vagyok,
mást képzelnek el a nagyok.
Tömeg vagyunk, egyenruha,
vágómarha, kivert kutya,
és a hangunk varjúének,
sípok, dobok sem zenélnek.
Mindent beépít az ordas,
mezőt, földet s fenn a holdat,
nincs nyugodt hely, intimitás,
reklám van csak és ámítás.
Ima sóhajt roggyant ágyon:
szűk az otthon, szűk a város,
tér hiánya ne gyötörjön,
megváltásnak tavasz jöjjön.
Tavasz, teremts új világot!
Felébrednek tiszta álmok,
értéktelen leszerelve,
s visszatér az érték rendje.
2022.
