Kasza Béla: Vissza a múltba
Álomba menekülök, muzsikába, napfényre,
rút fertőként fenyeget a vad pokolnak réme.
Félelmetes jelen, reménytelen jövő,
nem csírázik magzat, nem lesz több csecsemő.
Gyalogolnak lábaim, szép szívem ver mint harang,
fák tövébe, ölébe teszem le mind, amim van.
Élesztek száz vágyat, csillag karol belém,
nem tudom, hogy mindez mire lesz majd elég.
Menekülök egyre tovább, vajon merre menjek?
Hol van jog a szabadsághoz? Az lenne a Mennyek.
Megalázott élet, megzsarolt és sivár.
Vissza a szebb múltba! Ott szerelem is vár.
