Bejegyzések a "Álom" cimke szerint
Kasza Béla: Csupán virágpor
Amikor sokat fáztam és alig ettem, filozofáláson a sors nem ért tetten. Mindez már mögöttem, most már attól félek, madárból, szép versből kiveszik az ének. Durvulás a trend, kivagyiság a menő, mindenki menedzser, esetleg ...
Kasza Béla: Írjál bátran mégis
A költői hajlamod tévutakra vihet, megmutatnád magad, bár senki se kérte; mindamellett úgy érzed, neked ezt kell tenned, akkor is, ha elismerést sohasem kapsz érte. Ha írsz, ha nem, mindenképpen tévút, törődj inkább az ...
Kasza Béla: Valamikor révbe érek
Gyermek leszek nemsokára, ráncos bocskor már az arcom; testem betegségek tára, fegyver nélkül vívom harcom. Ápoltságom szélmalomharc, sebekből az ékszereim; teszetosza vagyok, lomha, vértelenek vén ereim. Sántikálok, ...
Kasza Béla: Csendes csillag Csengettyű homlokán
Tudom, hol a helyem, mégis jött egy érzés, bátran bevallottam, én, a máskor félénk. Bizony megérte e tüneményes álom, amit adtam, kaptam, soha meg nem bánom. Nem vágyhattam többre, túl nagy a szakadék, mégsem szült ...
Kasza Béla: Csengettyű
Álmomból nem ébredtem fel nyomban, szép volt az álom, hát maradtam álmomban. Harangjáték szólt, majd harangszó zúgott a toronyból, szállt messze, messze, a harangszó-nélküliséget feledtetve. Vérző bánatomat is elvitte, ...
Kasza Béla: Az egyetlen álom, amit közösen álmodunk
Madarak torkából ébred fel a hajnal, madárdal-bölcsőben nyújtózik a kedve, poszáták, pintyek, rigófélék ily dallal keltenek s ébredek én is reménykedve. Fák ölébe bújok, vérzöld levelekbe, később a szép szélnek ...
Kasza Béla: Ó, nemzetem
Ó, nemzetem, ó hazám, lásd mennyire semmi vagyok és gyermek is, mint ölyvek karmaiban kismadár, mint vad fűszerek közt ima-szelíd ánizs. Mégis mennék acélos halálba érted, bár oly gyenge a szívem, hogy elsírom magam már ...
Kasza Béla: Ihlet
Határban sétálok, ez az ideálom, búzamezők fölött kenyérszagú álom...
Kasza Béla: Amikor szép verset olvasok
Amikor szép verset olvasok, levetem lelkem szűk burkát, amit a hideg hétköznapok és a tömör társadalom kalodáz rá...
Kasza Béla: Nos, kedves verseim
Nos, kedves verseim, becsukom a dossziét. Porosodóba teszem, tekintetem más irányba veszem. Bár kakukk jelzi közelségét és késztetne a hangja írásra, nem bővítem társaságtok...
