Kasza Béla: Valamikor révbe érek
Gyermek leszek nemsokára,
ráncos bocskor már az arcom;
testem betegségek tára,
fegyver nélkül vívom harcom.
Ápoltságom szélmalomharc,
sebekből az ékszereim;
teszetosza vagyok, lomha,
vértelenek vén ereim.
Sántikálok, botladozom,
aki látja, lazán legyint;
szellemet veszt öregkorom,
elfelejtem emlékeim.
Rám förmed száz autóduda,
zsebkendőm a könnyem issza;
lóg rajtam a szakadt ruha,
csupán a szél köszön vissza.
Ily ostoba mindennapok
ismétlődnek egyre-másra;
mígnem erősek és nagyok
felakasztanak egy fára.
Lengek néhány szeles napig,
aztán Isten reám talál;
vállára vesz, magával visz,
beszél hozzám, csüggök szaván.
