Bejegyzések a "Gyermek" cimke szerint
Kasza Béla: Anyám sírján ördöglámpás
Anyám sírján ördöglámpás nőtt, ahogy évek óta teszi ezt, de én mindig kigyomláltam. Néha ugyan a virágzást megvártam, a sárgásfehér szelíd graciőzt, most viszont megérjük együtt a színesítő őszt. Meglátom majd, ...
Kasza Béla: Tájak kebelén
Vékony szél, gyermeklélek, lélekzene
Kasza Béla: Most még piros a ritmus
Gyermeki szívem valaha arra vágyott, mégsem tettem szebbé s jobbá a világot. Volt forró telem és volt didergős nyaram, csupa csönd maradtam, elveszett a szavam. Költőnél ez hátrány, de innen szép nyerni, nem ismer a világ, ...
Kasza Béla: Valamikor révbe érek
Gyermek leszek nemsokára, ráncos bocskor már az arcom; testem betegségek tára, fegyver nélkül vívom harcom. Ápoltságom szélmalomharc, sebekből az ékszereim; teszetosza vagyok, lomha, vértelenek vén ereim. Sántikálok, ...
Kasza Béla: Vallomás Bajáról
Áprilisi hajnalokon olyan Baja város, mint ébredező szerelmes, ki még kissé álmos, de már tudja, várja a vágy s övé a szép kegy: hogy akárhány is volt, mégis egyetlenegy annak, aki szereti, annak, aki az övé, s ez nem fog ...
Kasza Béla: Az örök életről
Nincs legfrissebb Nincs legfrissebb nincs legfrissebb Nincs legfrissebb nincs legfrissebb Nincs legfrissebb nincs legfrissebb Nincs legfrissebb nincs legfrissebb Nincs legfrissebb nincs legfrissebb Nincs legfrissebb nincs legfrissebb Nincs ...
Farkasok kedvese 59. fejezet: KISFIAM SZÜLETIK
Új esztendő kezdődött, én pedig a hasammal voltam elfoglalva, szeretettel vártam Danikát. A pocakom nőtt, hízni alig híztam. Nem voltak problémáim, csak lelassultam, és a végén már fáradékony is lettem. Bementem a ...
Kasza Béla: Ó, nemzetem
Ó, nemzetem, ó hazám, lásd mennyire semmi vagyok és gyermek is, mint ölyvek karmaiban kismadár, mint vad fűszerek közt ima-szelíd ánizs. Mégis mennék acélos halálba érted, bár oly gyenge a szívem, hogy elsírom magam már ...
Kasza Béla: Mitől istentelen
Kimondom csendből ébredő hirtelen, hogy a világ attól istentelen...
