Bejegyzések a "Vágy" cimke szerint
Kasza Béla: Én-úton jár a tavaszi szél is
Jó dolog a magány, szabadságot jelent, benne véges vágy és vágyódó végtelen. Lehetek, ki vagyok, nincsen semmi kényszer, gyógyítgatom magam az örök reménnyel. Nem kell rejtegetnem, tökéletlen vagyok, igaz, hogy kevésbé, ...
Kasza Béla: Hamleti kérdés egyénre szabva
Gáncsot vet a sorsom, kiátkozna végleg, lerázom magamról, csak azért sem félek. Kardomba nem dőlök, élek a javamra s figyelek legbensőbb, szívbéli szavamra. Fenyeget a halál, öröm kell ellene, kínom és keservem végemnek ...
Kasza Béla: Gyönyörű a béke
Gyönyörű a béke csendben, csókban, dalban, önfeledt hajnalban, őszi rőt avarban; viháncoló, virgonc gyermeknevetésben, ábrándos árnyékban, szeleskedő szélben. Madárcsicsergésben ezernyi a lélek. Kívül s belül béke? ...
Kasza Béla: A legjobb kezekben
Képzavart képzeltem botor lendülettel, nem hűtött le ész, éltem hevülettel. Írtam a magamét, nem tudni, mi végre, csak most fogtam be a szám, nagy sóhaj: végre! Most kéne kidobni újabb hatszáz versem, és elfelejteni, mint ...
Kasza Béla: Diófa a bajai könyvtárkertben
Szelíden pusztul már évek óta szegény, a madaras könyvtárkert békés méltósága; mégis boldog, mert ünnepek idején színpad fölé sátoroz lombjának árnya. Diófa létére a kultúra kedvese, két rendezvény közt itt ...
Kasza Béla: Szerelemre cserélném
Ősz van, ígéri magát a tél is. Mint fán az egyetlen levél, magányos vagyok én is. Az élet időnként túl komoly, az emberi sors bizony hányatott. Ha szólna nekem egy új mosoly, szerelemre cserélném a bánatot.
Farkasok kedvese 64. fejezet: HIHETETLEN NŐ VAGYOK
Nagyon izgultam, de ez az izgalom tele volt biztatással. Zombori Farkashoz megyek, meghívott egy italra. Zombori Farkas, az első kisfiú, akivel barátkoztam életemben, az első srác, aki nekem szerelemről beszélt és lehúzta a ...
Kasza Béla: Láthatatlan lettem
Tavasznak reszkető pirosába bújnék, bár ősz vagyok nagyon, szürke-fehér halmaz. Szép szívem színében vitathatatlanul ég a vágy, ami még zuhog, titokban hatalmas. De láthatatlan lettem, elfogytam, elvesztem lángoló szeműek ...
Kasza Béla: Oszoljatok, szavak
Mi végre követelnek diadalt a szavak, hiszen akik hallják, nem szóra szomjasak...
Kasza Béla: Mitől istentelen
Kimondom csendből ébredő hirtelen, hogy a világ attól istentelen...
