Archív bejegyzések: 2022 március
Kasza Béla: Balatonszárszói délelőtt
Váratlanul és hirtelen e zarándokhelyen, ahová jönnöm kellett, hogy újra itt legyek; olyan érzéseim támadtak s egyre nőttek, mint az árván, egyhelyben rohanó időnek. Verseket mondtam szelíd lázzal az előbb, fák ...
Kasza Béla: Nem csupán salak
Szomorú vagy, én még szomorúbb, mégsem készítek koszorút, hanem rohanok és felvidítalak. Bizony az ember nem sár és salak, merthogy megvérzi mások bánat-könnye, megnyugvásba vinné őt máris, majd örömbe. Álmodni is ...
Kasza Béla: Pannon mátka
Valami nincs rendben, bár dolgaim szépek. Hiányérzet kínoz, felszabadult léptek varázsára vágyom, hisz nincsen szebb mámor, mint bámészkodva gyalogolni az imádott tájon. Volt-nincs a rút világ, ha öledben vagyok. ...
Kasza Béla: Egyszemélyes körtánc
Néha azt képzelem, olyan vagyok, mint mások, mint mindenki más, s jogot formálhatok égre, csókra, szabadságra; s úgy érzem, kézen foghatom a nyárnak könnyed örömét, hogy belezuhanjak egy karjait kínáló édes délutánba. ...
Kasza Béla: Párhuzamos világok
Nem elég a múltnak öröme, kell az ölelő, tiszta jelen; de bizony abban is hinni kell, szép jövőnk értelem, érzelem. Talán egy másik dimenzió, az elmentek várnak valahol; anyám újra fiatal nő, óh, és apám a műhelyben ...
Kasza Béla: Halál előtt, halál után
Jó ez a romantikus kor, amelyben élek, mert én magam dönthetem el azt, hogy mit érzek. Nem olvashatják rám a tutit a nagykutyák, akármilyen okosok vagy bármilyen buták. Ha meghalok egyszer egy köhögős éjjel, álmaimat örök ...
Kasza Béla: Diófa a bajai könyvtárkertben
Szelíden pusztul már évek óta szegény, a madaras könyvtárkert békés méltósága; mégis boldog, mert ünnepek idején színpad fölé sátoroz lombjának árnya. Diófa létére a kultúra kedvese, két rendezvény közt itt ...
Kasza Béla: Kardinális okok
Fűben fekszem, ez most áldott ágyam, fűzvessző sárgán széltől lengedez. Létalap a béke, béke a vágyam, messze és közel is béke legyen. A Sugó-parton gyerekek játszanak, arcukon s az égen fényes derű. Vidám mosollyal ...
Kasza Béla: Álmok nélkül az utolsó csend alatt
Ott fogok majd kihűlni a lét határán, elfelejtve, oly árván, valahol a pirkadati prérin, ahol a semmi lágyan elring; amikor már se erőm, se kedvem, se méltóságom nem lesz. Felettem kútágas a csend, égre mutat, ösztövér, ...
Kasza Béla: Táncolj csak, Tavasztündér
Mostanában nem voltam hallgatag, szótlan, aurádba bújtam, verseket szóltam. Közben az eget is kékre színeztem, és egy-két bánatot alá terítettem. Szőkülnek szellők, szőke néhány versem, hajadba képzelek szelíd ...
Kasza Béla: A múzsa is alkot
Tudja a múzsa, hogy szép mosolya május, hisz utána fordul seregnyi árgyélus; persze ez is fontos, még inkább az ihlet, a költő a múzsából sokat meríthet. Számít, ha a múzsa egy picikét örül, hogy poéta zöngicsél a ...
Kasza Béla: Tavaszcsináló
Jaj nekem, most titkot lesek! Tavasztündér itt lépeget, máris kezdi, és megtudom, hogy születik a kikelet. Dúdol, dalol, lábán topán, fülönfüggője borostyán, hangjában ring hamvas hajnal, csillag csókja a homlokán. ...
