Bejegyzések a "Isten" cimke szerint
Kasza Béla: Napi harminc óra
Hosszú, halott évek alatt néhány tolvaj élvezet, nem egyéb volt a derékhad, mint a szárnyas képzelet. Elképzeltem a világot, benne önnönmagamat, legyek én is istenáldott, azonnal vagy hamarabb. Kihagytam így száz szerelmet, ...
Kasza Béla: A legjobb kezekben
Képzavart képzeltem botor lendülettel, nem hűtött le ész, éltem hevülettel. Írtam a magamét, nem tudni, mi végre, csak most fogtam be a szám, nagy sóhaj: végre! Most kéne kidobni újabb hatszáz versem, és elfelejteni, mint ...
Kasza Béla: Valamikor révbe érek
Gyermek leszek nemsokára, ráncos bocskor már az arcom; testem betegségek tára, fegyver nélkül vívom harcom. Ápoltságom szélmalomharc, sebekből az ékszereim; teszetosza vagyok, lomha, vértelenek vén ereim. Sántikálok, ...
Kasza Béla: Vallomás Bajáról
Áprilisi hajnalokon olyan Baja város, mint ébredező szerelmes, ki még kissé álmos, de már tudja, várja a vágy s övé a szép kegy: hogy akárhány is volt, mégis egyetlenegy annak, aki szereti, annak, aki az övé, s ez nem fog ...
Ahol tapsolni fognak a nyírfák 38. fejezet: MÉGISCSAK SZÉP EZ A VILÁG
Amikor reggel felébredtem, azon tépelődtem, hogy Karinát, mert nagyon hiányzik, hogyan tudnám rábírni, adja fel önként a távolságtartási, a szüneteltetési elképzelését. Aztán hirtelen rádöbbentem, hogy tegnap a ...
Kasza Béla: Vers hajnali négykor
Már megint csak írok, bár nem kellene - verset - nem is a múzsa emel, hanem elfolyó percek csöndes rémülete, ami vajon szédület-e avagy igazság, remény, hogy a szabadság versből van s a szerelem költemény, a hit pedig álom, ...
Kasza Béla: A teremtés koronája
Isteni energiájából egy részt anyaggá minősít át a szellemiség. Íme, van már miből, terveiben pedig a mit. Hát teremt földet s köré eget, árnyékot és fényeket, napot, holdat, csillagot, színt, formát, illatot. Lesznek ...
Kasza Béla: A tagadás tévedés
Kerékpározom az országúton. A járműforgalom nagy. A ragadozó vadaknak tűnő járművek dübörgése, füstokádása elől menekülve letérek egy erdei bekötőúton. Leszállok "jó lovamról" és tolom magam mellett a fák ...
Kasza Béla: Mitől istentelen
Kimondom csendből ébredő hirtelen, hogy a világ attól istentelen...
Kasza Béla: Szelek szárnyán ló sörénye
Bíbor hajnal kússz az égre zúdíts fényt a sötétségre váltsad meg e rút világot köszöntsenek új királyok...
Kasza Béla: Nyelvében él a nemzet
Egyszer majd én leszek a legvénebb ember, a fiatalság csöppet sem szível, magamban beszélek édes-magyarul, mert kívülem nem lehet senkivel...
