Kasza Béla: A teremtés koronája
Isteni energiájából
egy részt anyaggá
minősít át a szellemiség.
Íme, van már miből,
terveiben pedig a mit.
Hát teremt földet
s köré eget,
árnyékot és fényeket,
napot, holdat, csillagot,
színt, formát, illatot.
Lesznek folyók, tengerek,
dombok, kis és nagy hegyek,
tavak, völgyek, lapos síkok,
elefántok, nyulak, gyíkok,
fák, füvek és virágok.
Mi még amit kívánok?
Valakinek kell, hogy adjam,
ne örüljek egymagamban,
ez a vágyam el is szédít,
megteremtem hát a férfit.
Így született meg
az emberi magány,
mert Ádám szerette
ugyan teremtőjét,
de valami
kézzelfoghatóbbra
vágyott,
ugyanis a férfi
egymagában tökéletlen.
Ezért Isten
megteremtette a nőt is,
betetézve a nagy művet.
Így tehát,
bár tiltakozhat
a férfiak büszke árja,
a NŐ a teremtés koronája!!!
