A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Archív bejegyzések: 2020 március

Kasza Béla: Kóbor álmaim peremén

Kihűlt a tékozló nyár, vándormadárfelhők az égen. Én sem vagyok már ugyanaz, aki voltam egykor régen. Árnyak lopakodtak áldott, fényes kedvemre, barnára fáradt levelekbe ágyaz a kíméletlen idő. De váratlanul nyújtózni ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Kérdések

A vers az persze vers, de mikortól költemény? A határ melyik oldalán talál helyet az enyém? Átlépem árnyékom vagy az a csavar ebben, hogy téves értékeimmel élek szerelemben? S mit gondoljak, ha a "nagyok" az én kiselejtezett ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ébredjetek, megalázott álmok

Így szólt egy "befutott": Idefigyelj, Géza, nem vagy más, mint kedves, jó fűzfapoéta. De azért, ha tanulsz, szerkesztő még lehetsz, valahol, akárhol megtalálod helyed. Ülök e gondolattal egy sétány menti padon, ráncba ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lucernaföldön ülök

Lucernaföldön ülök, hátamat a bebálázott szénának támasztom, így hallgatom a madárdalos csendet. Száraz, megtépett lucernaföldön ülök. Tervezem, hogy megvárom az estet és a tücskökkel egy húron pendülve magam is ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Az évszakok megmaradnak

Rám förmed egy diagnózis: Meghalni fogsz, nem dalolni! De én ezzel vitatkozom, csók ragyog a homlokomon. Most is várnak hegyek, erdők tájbámuló vén tekergőt, létem nekik is barátság. És álmodom felhők álmát. És kedvesem ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Hajnal a folyón

Vízre szállt a bársony béke. Istenélmény, ami anyaként elringat, és vele együtt a régi csendek emléke is újra csak ringat, ringat. Nyújtózik a fény, hosszú a pillanat. Valaha egyszer, régebben, áldottnak bizonyult ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Egy "futballcsapat" marad utánam...

Koppány kedves, csöppnyit csibész, Gréti csicsergő, beszédes, Luca komoly, Helka harcos, Roland klassz srác, Kolos édes. Oda-vissza és keresztbe mindre érvényes, hogy csodás. Nagy szívük van, beleférek, valóság ez, nem ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Bába

A vers maga dönt. Lélek- titkok mélyén vagy talán odafönt. Ha megértem, hogy nekem szól és mit üzen, elkap a részegítő lendület; feloldódik a réveteg rozsda, felváltva suttogok, ordítok, viháncolva és komolykodva az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Álmok és emlékek

Az álmok, amiket nem álmodtunk meg soha, nem születhettek meg s nem illanhattak tova. Mégis mindig voltak, vannak s örökké lesznek. Olyanok, mint mi vagyunk, vagy tán kicsit szebbek.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Legszebb könnyeim

Nem volt más, csak szív az árva pocsolyában, néhány kusza árnyék, fájdalom-tünet. Felébredt a szél, megrázta magát s a mélyből égbe szökött a vágy, a lendület. Versek gyalogoltak derékig a sárban, nem tudták, hova, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Borzaskaták a kertben

Süt a nap, ahogy kell, jólesik a szívnek, az ágyás szélére virágmagot hímzek. Ölel a földillat, kedvemre ez kihat, ezért vetek vígan legalább harmincat. Hamarosan kikelnek a borzaskaták, tavaszra eszmélnek, hallják hívó ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: A fények erdejében

A fények erdejében madaras béke szívvel dalolt arról, hogy a télnek vége. Ölbe vett egy nagy fa, jó volt a pihenés, erősödött bennem minden tiszta remény. Talajszinten hóvirág, vigyáztam léptem, közepébe ültem, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Emlékezés helyett

Vizsgálom a múltat, azt a könnyűt, szépet, ami nem volt egyéb, mint tiszta szerelem. Körülvett a világ, értem volt az élet. Egykori családom már nem lehet velem. Muszáj a jelenben otthon lenni szintén, magunkhoz ölelni ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Én sem vagyok ének

A csontos csönd beszéde prózai, hervadt hallgatás, én sem vagyok ének álmos, árva utakon. Kánaán lesz a jövő mégis, vágy, vetés, aratás. Vagy ábrándom túlnőtte már tiszta tudatom?

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Fecskekedvű, kék szerelem

Zöld szoprán a tavasz, árad csillag, ember. A télnek elmúlta új életet fial. Lázas az ébredés, piros ritmus bennem, zsigeri ez a dal múltam álmaival. Egymás felé mozdul két szél-kóbor lélek. Száz szónál többet mond ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lennék az igen

Táltos tavaszillat, nincs nyár, se tél vagy ősz, piros kiskabátban egy kecses léptű őz suhan el mellettem, megremeg a vérem. Olyan, mint fuvallat vadvirágos réten. Lehet, csak délibáb s én magam sem vagyok, nem vehetnek észre ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Örök fészek

Nem vagyok senki, nem vagyok semmi, vadviharos úton álom a valóm; nem akar az isten oltalmába venni s lépten-nyomon akad rosszakaróm. Tarisznyám kopott, ősidők óta cipelem a múltat gyűrött fenekén, benne hordom vágyam - ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: A tavasz születése

A felhőrongyok között kéklett fent az égbolt meztelensége, szaladt a pajkos patak lent a fáradt fahíd alatt. Hajamba könnyű szél bújt bele remegő reménnyel, és tudtam, most születik a tavasz.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szótlanságról, szavakról

Néma köztünk néhány árva, szótlan is van, verstől sérült. Úgy fájunk e szótlanságban, jöjjön már szó, ami szédült! Nincs költészet, csupán frázis, üres szó is generális, csakúgy, mint a hazug szavak, abroszon a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Öröm eső után

Esik, csapkod az eső, minden csurom lucsok, szélben táncol három fenyő, délcegek, lucok. Rájuk csodálkozom, irigykedve nézem, aztán dupla szivárvány ragyog fel az égen. Később jön az isten, éppen engem keres, grimaszokat ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ezüstkék bűnök közt

A tavasz az oka, csókokból születtem, azóta csak a múlt maradt el mögöttem. Bocsásd meg, világ, én álmodni akarok, jöjjetek el értem, titkok, ártatlanok! Búzavirágmezőn szenvedélyben, szélben, ezüstkék bűnök közt ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Hajnalban indulok

Ha egyszer világgá megyek, hajnalban indulok. Velem jönnek örök álmok, el nem dalolt dalok. Egyedül leszek mégis, árva vágyaimnak monoton otthona. Kóborlok a világ peremén, vándorlásomnak nem lesz vége soha.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Varjúének

Rohan a világ, úgy rohan, mi is rohanunk, oly sokan. Meg nem áll a mókuskerék, jaj, a mókus, jaj, a remény! Nincs már forrás, nincsen erdő, halálraítélt a tekergő, rongyrázás van s rideg beton, hamis csókok ajkaidon. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Sorsom, adjál szédült lázat

Az ég piros hajnalától, eső hozta szivárványtól tiszta bennem oly sok álom. És hogy mégis mire vágyom? Veszni hagynám gúzsba kötő, béklyó-nehéz józanságom. Sorsom, adjál szédült lázat, és a szívem újra lázad!

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Hogyha nem lesz holnap

Esőt sír a hajnal, összes cseppje oltár, vers dadog a számban, körötte csomó nyál. Minden csillag alszik, bokrokban, ölekben, nem találok hitet parancsban, szövegben. Elárvult a szívem, mostohák az álmok, rút sebet, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Egy februári délelőtt derekán

Ballagtam a sétányon, majdnem elsodort egy szemből jövő vagány. Gondoltam, hadd rohanjon, aztán ni csak, jobbra ott, egyik padon, mint őszről maradt árvaság ült szürke aurájában a magány. Köszöntem és melléültem. Mit ad ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szolmizál az enyészet

"Nem az az élvezet, ha nincs semmi dolgunk. Az igazi, ha sok van, és mégsem csinálunk semmit." Mary Wilson Little A folyamatos robot ellen tiltakozik a szép szellem. Kezet nyújt a test és lélek az önátadó pihenésnek. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Távlatok

Az igaz szerelem távlatokat keres. Ha megszeretsz egyszer, hát örökké szeress!

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Mert szeretsz még

Gépies az élet, hazug az ember, nem lehetnek titkok, bősz figyelemmel megles, lehallgat a digitális világ… Mit veszel a boltban, hol töltöd a napot, gondolsz-e múltra, tervezel-e holnapot; mindent tudnak rólad, akta vagy, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Átfogalmazták, mi is a művészet

Ma már a semmi is érték, a művészet fogalma bővült, a laza kultúrattasék teret adnak az őrült, elismerésre vágyó senkik nyalásának, fenyegetésének; s az alkotások vagy akármik élvezhetők, akár a varjúének. S ha ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Még ma az egekbe

Hév és vágy mindig jelen van bennem, ezektől kell magam függetlenné tennem; hogy a csöndek szürke útján is haladjon szekerem, s ha bár ez nem is az, higgyem, hogy szerelem.

Tovább olvas ...

BiAnkooooooooooooooooooooo

Árva dal a világ, véreznek a vágyak. Döbbenet-valóság: versek félnek, fájnak. Azt mondom, itt vége, nincsen tovább semmi. Hajnalok ördögtől tanulnak szeretni. 2023. jan.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Vers a jövőnek

A világom álom, titok, színes szféra, mégis értem jön egy vérfekete héja. Versem talán IGE? Esetleg szenny, gané? Tegnap írtam-sírtam. Legyen a holnapé!

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tenyeredbe tenném lázas arcom

Anno ezerkilencszázkilencvenötben nem veszett a vágyam a semmibe, ködbe. Beköszöntött április, Evelint kaptam, ő jött s én a szívemben főhelyet adtam. Párizsi-körút, kicsiny szoba, fészek, száz csók és ölelés, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Keszthely

A kikötőben flörtöl a hajammal a szél, fehér foltos kék az ég, nem szürke acél. A víz meg haragzöld, balatoni dallam, dicsérem az istent tétova szavammal. Hajót küld a távol, érkezik sok vendég, kikötik a szkúnert, a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Vitorlázás

Feszül a vitorla, suhan a hajó, balatoni élet, elragadó. Táncot jár a nagy szél, kapitány lettem, zuhog a szívem, szerelembe estem. Gyönyörű a víz, gyönyörű a táj, sehol a világon nincsen ennyi báj. Rám hull hullám, ...

Tovább olvas ...

0.009 mp