Archív bejegyzések: 2022 június
Kasza Béla: Letéptem a vértet
Amikor dallamra nemigen leltem, a világ által sokszor megsértett, gyógyulni esengő árva lelkem, mint a megvert tavasz úgy sírdogált a rozsdás réten vihar-kék felhők alatt. Akkor jött a szép kegyelem… Miközben egy ...
Kasza Béla: Elloptak egy csillagot
Elloptak egy csillagot az égről, járomba került szegény feje, igába hajtották, azt húzta, vonta, nem kímélte hajcsárja, a goromba, kinek nem volt se lelke, se szelleme. Ez iga alatt igébe menekült, s amíg tartott a csillag igája,
Kasza Béla: Fekete madarak néma felhők közt
Bár sokasága maradt még bennem a szónak és mindenféle jeles jónak, gyengeségem mégis félelemmé vált. Ekkor egy valós vagy vélt szomorúság okán - mivel nem jutott nekem kegyelem - hagytam világgá menni szobám, kedvem, ...
Kasza Béla: Sejcére megyek
Nem kell vers, nem kell harc, ragyogjon rám néhány arc. Halálba menni csak megnyugvással lehet. Lenni? Vagy nem lenni? Én Sejcére megyek! 2023. február
Kasza Béla: Virágom virágai
"találni nem tudok színes szavakat a virágtalanságom felsebzi a hiányomat" F. H. I. Itt, a világ közepén, ahol beteljesülhet álom, vágy, vers és refrén - amit teszek, meg nem bánom - eléd terítettem magányom. Neked adom ...
Kasza Béla: Kezembe add
"valamit keresek a kimondhatatlanságban s kezemből a napokat a semmibe eresztem" F. H. I. Ott, a dokkon ülve dal volt a tér, csend az idő. A sétahajó - a sziget csúcsánál eltűnő - lágy hullámai ringattak minket, kapaszkodtunk ...
Kasza Béla: Látásomról
Hűs tenyered tenyeremben, sétálunk a szerelemben, ölbe veszlek, öledbe zársz, vénád vagyok, artériád. Nem viszlek az égbe géppel, reményt adok s e reménnyel égig ér a szárnyas álom, úgy csókollak ajkon, szájon. ...
Kasza Béla: Bánatbabusgató
Gyerekként jó volt minden, egy az egyben voltam gyerek, frissen, tisztán, őszintén, szabadon és fesztelen. Ha nem volt okom sírásra, örültem, nevettem, ragyogtam, rám néztek az emberek, fürödtem a mosolyokban. Manapság már ...
Kasza Béla: Pipacsos délelőtt
Senki emberfia nem volt a határban, csak mi ketten jártuk a dűlőút porát. Felhők figyelték minden mozdulatunk, bámulták a hétfő két vándorát. Ebben a szabad, szerelmes, vértelen világban lehevertünk pihenni pipacsok ...
Kasza Béla: Dőzsölt a május
Otthon hagytam, így nem voltak velem a mindennapi gondok. Hihetetlennek tűnt, hogy egy romos laktanyaépületben bolyongok, járom két-három rideg emeletét, miközben fogom a kedvesem kezét. Ő tervezte ezt a programot, ami nemigen ...
Kasza Béla: Talán nem is velem történt
Az éjszaka magában dünnyögött, egykedvűen morgott, a hajnal igencsak messze volt még. A csillagtalan égről lelógott, földig ért, néha nyögött, harmatgyengén köhögött és unatkozott a sötétség. Fehér ingemen nem ...
